A gerillák és a felhők. Mennyibe került a későn jövő GDrive-nak (legalább) 15 percre a hírnév?
2012.05.22. 08:13
Szerző: Reményi Édua
Nem látszik a Google Drive fájától az erdő: vagy újra kell gondolni a fájl–felhő-viszonyt, vagy mesterien adtak el egy már évekkel ezelőtt is meghaladott szolgáltatást.
A Google Drive a ma már mintegy hatéves története kezdetén talán nem volt több egy kósza ötletnél, amelyet gyorsan elfelejtettek, majd elővettek és újra félretettek. A korábbi GDocs szolgáltatásra ráépülő, annak helyét néhány nappal ezelőtt átvevő felhő alapú tárhely nem egyedülálló a piacon, sőt talán épp a piaci verseny késztette a Google-t arra, hogy korábbi elképzelését a GDrive-val kapcsolatban megmásítsa és életet leheljen belé. Steven Levy idézi fel a valószínűleg 2008-as beszélgetést Bradley Horowitz, a GDrive-ért akkor felelős projektvezető és Pichai Sundar (akkoriban a Google termékmenedzsmenti alelnöke) között In The Plex: How Google Thinks, Works, and Shapes Our Lives c. könyvében, amelynek során Sundar azzal meszelte el a GDrive-ot, hogy a fájl amolyan 1990-es évek-beli gondolat, a felhő alapú számítástechnika világában avítt elképzelés.
A felhő alapú számítás ma az egyik legígéretesebb trend az IT világában, azonban talán a szkeptikusok, vagy ha tetszik: haladó júzerek, esetleg: retrográdok álláspontját erősítheti, hogy az IT óriás „visszatért” a meghaladottnak vélt fájlrendszerhez. Az összehasonlításokból kiderül, hogy a Google régi-új szolgáltatása sem nem jobb, sem nem rosszabb a piacon lévőknél, amiben esetleg erős (ingyenes tárhelyméret, extra igények beárazása), annak vonzerejét lerontja számos gyengesége (nincs streaming hangfáljokhoz, nem lehet dedikálni a fájlokat), és természetesen, ahogyan azt a céggel kapcsolatban már megszokhattuk: a legelső körben fogást találnak a jogvédők a GDrive-ba feltöltött anyagok kezelésére vonatkozó felhasználási feltételeken.
A jogászok és a geekek fenntartásainak kezelése tekinthető természetes evolúciós folyamatnak az internet életében, azonban a médiaértés területén továbbra is taigetoszi állapotban leledzünk. Talán csak az újszülöttek számára új, és nem is olyan vicces, hogy semmi sincs ingyen a nap alatt: gyanakodni kellene, hogy előbb-utóbb kapcsolt szolgáltatásokat próbálnak ránk sózni, ha ingyenes használatot kínálnak nekünk egy kiélezett versenyhelyzettel küzdő piacon. Az IT-felhők egészen addig remek szolgálatot tehetnek, amíg nem jön el az a kínos pillanat, hogy az ott tárolt adatainkhoz nem férünk hozzá, akár abból az egyszerű, ám a nortoni korból is ismerős okból, hogy nincs internet-kapcsolatunk. A felhasználó igényei, készülékei és anyagi képességei behatárolják, melyik szolgáltatást választhatja – azonban ezek a határok alattomos módszerekkel is tágíthatók. Tanulságos, hogy az eddig megjelent cikkek, legalábbis amit a Google és legnagyobb nyugati riválisa, a Yahoo! találati eredményként felkínál, mind a tipikus gerilla-marketing képét mutatja, mégsem olvashatunk erről egy bitnyi elemzést sem.
Egyelőre. Ha a GDrive-ötlet bejön, és a nulladolláros reklám milliókat hoz akár a szolgáltatás kasszájába közvetlenül, akár a részvényekkel közvetve a tőzsdén, bizonyára tanítani fogják a marketing-órákon, hogyan adjunk el egy többször kiengedett és újrahibernált, bizonyos értelemben idejétmúlt, de legalábbis patinás, mégsem megérlelt, a piacon e szektorban már nagy múltú konkurenciának számító társakkal versenyre kelő régi-új terméket (vö. pl. Dropbox, Box). A recept a klasszikus: hints el infomagvakat, fedd be őket homállyal, néha adj a táptalajhoz új ösztönzőket, ha viszonylag kifejlődött a dolog, oszd meg az infót, majd ne engedj csak úgy egyszerre mindenkit a közelébe. Ha az ötlet nem jön be, legfeljebb nem dobtál ki reklámra egy petákot sem. A GDrive esetében ez a következőképp zajlott valószínűleg: szivárogtatás (2006., 2007., 2008., 2010.: cikkek a szolgáltatásról), „pletyka” (nem tech-magazin, amit csak a kockák olvasnak, hanem a Wall Street Journal), megerősítés-cáfolás (pl. Levy-könyv), „véletlenül” kitett sajtóközlemény (egy a programozók között nem kifejezetten közös nyelven, nevezetesen a francia fejlesztői oldalon – ha ez még nem gyanús, akkor vajon mi lesz az?!), amit – milyen meglepő – valaki történetesen „éppen” észrevett, és persze hogy printscreenelte, sőt azonnal fordította angolra, majd megosztotta, és innen már szinte garantálható a WOM-kampány terjedési sebessége. Az ára, ha fizetett is a lánc bármelyik szemének a cég (profitról van szó, ne legyünk naivak), elenyésző a fizetett megjelenések költségéhez képest. A GDrive most lépett a fejlesztés nyílt és rögös útjára; a Google-ról viszont ismét bebizonyosodott, hogy reklámozásban az első tíz találatban benne van. Az egyébként nem túl kiéhezett felhasználók meg nem törődve jogokkal, környezetvédelemmel, járulékos költségekkel stb., kóstolgatják az ingyenkonyha koncait, és továbbra sem értik, hogy nem babra megy a játék.