„Az anonimitás ösztönözheti a szólásszabadság érvényesülését, ugyanakkor a felelősségvállalásra nézve épp ellenkezőleg hat.”
2012.05.21. 14:04
Szerző: Pogácsás Anett
A fenti megállapítás a brit törvényjavaslat-előkészítő bizottság 2011 októberi anyagában volt olvasható („Anonymity may encourage free speech but it also discourages responsibility”, Draft Defamation Bill Committee). Az anonimitás e kettős jellegére tekintettel a törvényjavaslat ezért egy sajátos rendszert vázolt, amelyre 2012 februárjában megszületett a brit kormány válasza is.
A törvényjavaslat szerint amennyiben egy becsületsértő bejegyzés névtelenül jelenik meg egy oldalon, az oldal üzemeltetője az azzal szemben érkező panasz esetén azonnal köteles lenne azt eltávolítani az oldaláról, kivéve, ha a szerző beleegyezik, hogy azonosítsák. Ez utóbbi esetben, illetve ha a komment eleve azonosítható szerzőtől származik, csak akkor tartozna felelősséggel az oldal üzemeltetője, amennyiben az adott tartalmat annak ellenére nem távolítaná el oldaláról, hogy a bíróság megállapította a jogsértés tényét a szerző bejegyzése vonatkozásában. Ilyenkor a határozat megszületéséig csupán arra lenne köteles az üzemeltető, hogy a panaszt szintén megjelentesse a kifogásolt bejegyzés mellett.
Ettől a komplex megoldástól egyrészt azt várják az előterjesztők, hogy indokolatlanul nem kerülnek majd eltávolításra egyes tartalmak – hiszen a honlapok üzemeltetői nem törölnének mindent, amellyel kapcsolatban panasz érkezik hozzájuk, csupán azokat, amelyek jogsértő voltát valóban meg is állapítja a bíróság. Emellett az eljárás is elsősorban magával a tartalom szerzőjével szemben indulhatna, így nem lenne szükség „kerülőutakra”, áthidaló megoldásokra.
A brit kormány a javaslatra készített válaszában nagy örömmel üdvözölte, hogy a tervezet – felismerve a probléma gyökerét, azaz az interneten közzétett tartalmakért való felelősség kérdésének összetettségét – úgy igyekszik megoldást találni a személyiségi jogok védelmére, hogy közben a közvetítő szolgáltatókat nem kényszeríti arra, hogy jogosulatlanul töröljenek bizonyos tartalmakat, de arra sem, hogy felhagyjanak a tartalmak monitorozásával attól való félelmükben, hogy e tevékenységük miatt válnak felelőssé.
A kormány mindazonáltal arra is felhívta a figyelmet az érintett szolgáltatókkal történő konzultációt követően, hogy a javaslat több gyakorlati és technikai nehézséget is okozhat. Így pl. nem világos, hogy azonosítható szerző esetén pontosan ki felelős a kifogásolt tartalom mellett a beérkező panasz feltüntetésére, és ezt pontosan hol kell megtenni (különösen, ha több weblap is átvette a tartalmat). Érdekes helyzet állhat elő akkor is, ha ezek után nem folytatódik az eljárás, hisz ilyenkor a panasznak akár az örökkévalóságig az adott tartalom mellett kellene maradnia.
Valóban szólnak érvek az anonim bejegyzések lehetőségének megtartása mellett, de az is igaz, hogy az anonimitás nem használható arra, hogy valaki nyugodtan tehessen közzé jogsértő vagy hamis állításokat, tudván, hogy a felelősségre vonástól nem kell tartania. Erre a kettősségre figyelemmel a brit kormány megjegyzi, hogy maximálisan egyetért a javaslatban megfogalmazott célkitűzésekkel, a gyakorlatban viszont – ebben a formában – még kivitelezhetetlennek látja a megfogalmazott javaslatot. Elismerve, hogy a jelenlegi szabályozás valóban nem kielégítő, alternatív utakat is megfogalmaz a lehetséges eljárás praktikusabbá és megvalósíthatóvá tétele érdekében. Az egyikben a bíróságokra hárulna több feladat, ami viszont költségessé és időigényessé tenné az eljárást, és több előnnyel sem járna, így a tanulmány egyből el is veti ezt a lehetőséget. A másikban pedig a közvetítő szolgáltató egyfajta összekötő-kapocsként működne a sértett és a tartalom feltöltője között, és végső soron a panaszosnak maga a közvetítő szolgáltató adhatná ki a tartalom szerzőjének az adatait az eljárás megkezdhetősége érdekében – azonban itt is számos megoldandó kérdés merül még fel.
A javaslat részleteinek a kidolgozása tehát még folyamatban van: a brit törvényhozók igyekeznek megtalálni azt a megoldást, amely mind a szólásszabadság védelmét, mind pedig a közvetítő szolgáltatók és a személyiségi jogaikban megsértett személyek jogainak érvényesülését kellően biztosítja.
Egyesült Királyság, internet, panasz, személyiségi jogok, blog