Rádiózás a határon túl

2012.09.17. 09:50

szerző: Apró István

Határon túli magyar médiakutatás: A médiafelületek szubjektív fontossági sorrendjében (mit választana a kérdezett, ha csak egy médiumból tájékozódhatna) mindegyik régióban a harmadik helyen végzett, s mindössze 10% körüli részarányt ért el a rádióhasználat. Rég letűnt tehát az az idő, amikor az erdélyi, kárpátaljai és bácskai magyar falvakban is, délidőben a Kossuth Rádióból szólt a harangszó és a Krónika bemondóinak hangja visszhangzott a házak között. 

Amint azt már korábbi, a tévénézésről írt bejegyzésünkben említettük, az NMHH Médiatudományi Intézete szervezésében kérdőíves adatfelvételt végeztünk, amely a  négy legnagyobb határon túli magyar közösség (Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja) körében vizsgálta a médiafogyasztási szokások, az anyanyelv használat és az identitás megőrzés közötti összefüggéseket. Megpróbáltuk megtudni mennyit, hol és leginkább mit hallgatnak a határon túli régiók lakói.

A rádióhallgatás döntően otthoni kikapcsolódási tevékenységnek számít: válaszadóink Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban jóval gyakrabban hallgatnak rádiót otthonukban, mint utazáskor, vagy mint a munkahelyükön. A Felvidéken nagyobb az utazás közbeni rádiózás aránya – nyilván a gépkocsival való jobb ellátottság révén.

A rádióhallgatás három régióban nem éri el átlagosan a napi két órányi nagyságrendet – csupán a vajdaságiak hallgatnak ennél némiképpen többet naponta rádiót. Valamivel váratlan fejleménynek mondható, hogy – hasonlóan ahhoz, amit a napi televízió-nézési arányokkal kapcsolatban korábban tapasztaltunk – a határon túli magyarok körében nagyságrendekkel kisebb napi rádióhallgatást regisztráltunk az anyaországinál. Egy, a kutatásunk adatfelvételének időpontjában realizált magyarországi vizsgálat adatai szerint ugyanis a magyar állampolgárok naponta 265 percet töltenek rádióhallgatással, ami háromszorosa az erdélyi, mintegy két és félszerese a felvidéki és kárpátaljai, és kétszerese a vajdasági magyarság körében mért hallgatottsági arányoknak.

A tényleges hallgatottság tehát, a szubjektív fontossági sorrenddel szemben még mindig a rádiózás fontos pozícióját jelzi a médiumok használata terén, azonban a további vizsgálatok azt mutatták, hogy az elmúlt évtizedekben a határon túl is jelentős változások történtek, a különböző típusú rádióadók hallgatottságával kapcsolatban számottevő elmozdulásokat találtunk. Ezek a tendenciák röviden úgy foglalhatók össze, hogy tíz év alatt a magyar nyelven sugárzó rádióadók hallgatottsága mindegyik régióban csökkent, a többségi nyelvű rádióké pedig megnőtt. Ez a nemzeti identitás fenntartása, illetve az asszimilációs folyamatok szempontjából egyaránt negatív folyamat régióktól függetlenül mindenütt végbement, s különbség csupán az anyanyelven való rádiózástól való elfordulás nagyságrendjében mutatkozik.

Erdélyben például első helyen az anyaországi közszolgálati adók hallgatottságának jelentős – a korábbi részarány felére történő – visszaesése említhető, valamint az, hogy mindeközben a román kereskedelmi rádiók hallgatottsága másfélszeresére nőtt körükben. Amíg az erdélyi alacsony hallgatottság részben visszavezethető a vételi lehetőségek hiányára, a magyarországi rádiók adásaihoz való hozzáférés szempontjából sokkal kedvezőbb helyzetben lévő többi magyar közösség körében ugyancsak rendkívül erős visszaesését tapasztaljuk ezen adók hallgatottságának. A magyar nyelvű rádióadók hallgatottságának igen nagyfokú csökkenése már önmagában is egyértelmű jele az anyanyelven való információszerzés erőteljes háttérbe szorulásának. Az asszimiláció szempontjából még inkább figyelmeztető jel azonban, hogy egy évtized alatt ezzel párhuzamosan mindegyik régióban egyaránt számottevően megnőtt a többségi nyelven sugárzó rádióadók hallgatottsága, elsősorban az ukrán, román stb. kereskedelmi rádióknak köszönhetően.

Külön kérdés, hogy milyen viszonyban van a „klasszikus” rádiózáshoz ma is leginkább hasonlító közszolgálati és a bármilyen (akár magyar) nyelven sugárzó kereskedelmi rádiók rendszeres vagy kizárólagos hallgatása a nemzeti identitás megőrzésével, illetve az asszimilációs hajlandósággal. Azaz más szavakkal: elég „csupán” az értékrendet fellazítani, erodálni, vagy az anyanyelv védő erejének kiiktatása is szükséges az identitás elbizonytalanodásához?

Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, felmérés, rádió