„A király meztelen”

2012.08.29. 09:50

szerző: Mayer Annamária

Harry herceg ruha nélküli fotói láttak napvilágot egy amerikai pletykaoldalon, a brit sajtó nem közölte tovább a kínos képeket. Meddig terjed a magánszféra védelme és a Sajtópanaszokat Vizsgáló Bizottság (Press Complaints Commission) hatásköre? 

Egy jól sikerült Las Vegas-i party fényképeit tette közzé Harry hercegről egy amerikai pletykaoldal. A Clarence House sajtósai megerősítették, hogy a szemcsés, mobiltelefonnal készült képek valódiak. A hírességekre szakosodott TMZ nevű hírportálon közzétett fotók egyikén a brit hadsereg 27 esztendős helikopterpilótája a kezével takarja el férfiasságát, miközben egy feltehetőleg meztelen nő próbál elbújni a háta mögött. Egy másik felvételen a brit trón harmadik számú várományosa feltehetően ugyanazt a fiatal lányt ölelgeti szintén ruha nélkül. A kompromittáló képsorokat egy Las Vegas-i szálloda VIP lakosztályában készítették, ahová a herceg a barátaival együtt érkezett egy kis kikapcsolódásra.

A királyi család nagy erőkkel gyakorolt nyomást a brit médiára, hogy tartsa tiszteletben a herceg magánéletét és ne hozza nyilvánosságra azokat a képeket, amelyek nagy valószínűséggel Harry beleegyezése nélkül készültek. Azt is kijelentették, hogy a Clarence House fel fogja venni a kapcsolatot a PCC-vel, amennyiben ezek a fotók megjelennek az Egyesült Királyság sajtójában. A Sajtópanaszokat Vizsgáló Bizottság visszautasította azt a feltételezést, hogy már kapcsolatba lépett volna a szóvivővel. A nagy brit lapok úgy döntöttek, hogy nem használják a képeket, annak ellenére sem, hogy az írországi székhelyű Westminster elnevezésű pletyka-blog már megtette ezt.

A PCC Szerkesztői Kódexének (Editors’ Code of Practice) 3. szakasza kimondja, hogy magánterületen nem lehet senkit a beleegyezése nélkül fotózni. A magánszféra védelme alá tartozónak minősül minden olyan hely, legyen az köz- vagy magántulajdon, ahol ésszerű elvárás a magánélet tiszteletben tartása.

A PCC-nél egyébként panaszt bárki tehet, aki egy adott újságcikkben számára sérelmes módon szerepel, de harmadik fél nem, és hivatalból sem indulhat eljárás. A beérkezett panaszt a PCC az illetékes és felelős szerkesztőhöz továbbítja, akinek fel kell vennie a kapcsolatot a panaszossal, és törekednie kell a vele való megegyezésre. Ha rövid időn belül nem sikerül szóban vagy levélváltás útján megegyezésre jutni, a PCC munkatársai megállapítják a kódex szabályainak megsértését. Az elmarasztaló döntéseket a kódex preambuluma értelmében az érintett újságok kötelesek teljes egészében, „megfelelő módon” (with due prominence) közzétenni (az elutasítóakat ugyan nem, mégis gyakran megteszik, demonstrálva ezáltal a sajtószabadság győzelmét). Ugyanakkor a PCC utólag már nem vizsgálja a közzététel megfelelőségét, és ezzel olykor vissza is él némely lap (például csak jóval a döntés után, apró betűvel szedve, az utolsó oldalakon helyezi el a közleményt), vagy akár el is mulasztja a közzétételt. Az önszabályozó szerv szankciójának visszatartó ereje tehát csekély, a Murdoch-botrány után azonban egy lap presztízsvesztesége talán mindennél rosszabb következmény lehet.

A News of the World egyik korábbi szerkesztője, Jules Stenson a Twitteren felvetette, hogy ez egy nagy teszt volt a brit sajtónak, hogy minek minősíti a hotelszobát és az ott történteket. A végeredmény az lett, hogy egyértelmű elvárás a magánélet védelme egy szállodai szobában.

A News of the World másik egykori szerkesztője, Dan Wooton szerint, aki most a Daily Mailnél dolgozik, életszerűtlen helyzet állt elő azzal, hogy több millió ember fogja látni a képeket az interneten az Egyesült Királyságban, de a brit újságok nem nyomtathatják ki őket.

A brit média tartózkodását sokan a Leveson-bizottság médiaetikai intézkedéseinek dermesztő hatásával magyarázzák, féltve a szabad sajtó jövőjét Nagy-Britanniában. Az internet korában ugyanis értelmetlennek tartják az ilyen jellegű beavatkozást. 

Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, PCC, szerkesztői kódex, magánszféra védelme, internet, újság