Cenzúra, öncenzúra, közszolgálatiság, sajtószabadság, etika – további médiatémák Tusványoson

2012.08.06. 08:27

szerző: Apró István

A július utolsó hetében lezajlott 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban további két panelbeszélgetésen is a média volt a fő téma. Az egyiken az újságírói etikáról folyt a diskurzus, a másik a sajtószabadság, az öncenzúra és általában a közszolgálatiság kérdéseit feszegette, újságírók, írók, politikusok és más közéleti személyiségek részvételével. 

Van e külön újságírói etika, illetve csak egyetlen, emberi etika lehet? Segíthetnek-e a különböző etikai kódexek az újságírónak napi munkája során megtalálni a helyes utat, vagy kizárólag csak saját lelkiismeretére támaszkodhat? Milyen viszonyban áll egymással a politikai és az újságírói etika és melyik irányítja a másikat? Ilyen és ehhez hasonló kérdések körül forgott a vita a Corvina Könyvesház sátrában a Csinta Samu újságíró vezette panelben. 

Zelei Miklós író arra hívta fel a figyelmet, hogy az újságírói etika már olyan alapkérdéseknél megkérdőjeleződik, mint az információhoz jutás. „Az újságíró információkat és híreket akar szerezni, melyet kizárólag törvényes úton tehet meg, ezzel szemben a legtöbb újságíró átment már legalább a sárgán, némelyek a piroson is.”

Szintén az alapokra utalt Karácsonyi Zsigmond a marosvásárhelyi MÚRE elnöke, aki szerint hírt igazából kizárólag közérdekű információból szabad csinálni. Érdekes felvetés – mondhatnánk, és lelki szemeink előtt már látjuk a félig üres újságárusító standokat és a kereskedelmi médiumok híradója helyén búgó monoszkópokat…

Megjósolhatóan, az újságírás és a politika viszonya gerjeszti leghatékonyabban az indulatokat és persze a vitát. Gulyás Gergely országgyűlési képviselő például alapvető különbségeket lát az újságírói és a politikai, illetve a magánéleti etika között. A sajtó-, illetve közpolitikai szcéna gyökere, logikája is különbözik – érvelt a politikus. Gulyás szerint egyébként a magyar sajtódiskurzus még a hazai politikai párbeszédnél is rosszabb. Erre persze nem maradt el a replika: a Transindexes Kelemen Attila leszögezte, nem a politikusnak kell megszabnia az újságírás minőségét, milyenségét, szerinte Gulyás Gergely hozzászólása még az elegáns kifejezésmód ellenére is tartalmazta a klasszikus politikusi arroganciát.

Prőhle Gergely helyettes államtitkár a két szakma egymásra utaltságát hangsúlyozta. „Egyik sem működik a másik nélkül” – magyarázta. Prőhle szerint az internet megjelenésével felgyorsult a média vérkeringése, „a sajtó az intézményes felületesség terepévé” vált. Szintén kiemelte az alapvető emberi tisztesség fontosságát. A helyettes államtitkár szerint teljesen természetes, ha egy újságíró munkáin látszik annak politikai meggyőződése. Az igazi problémát inkább az erőltetett, hiteltelen tárgyilagosság jelenti. Prőhle ugyanakkor a külföldre vetített kép kapcsán több lojalitást várna el a magyar véleményformálóktól.

A másik, a sajtószabadságról, cenzúráról és öncenzúráról szóló pódiumbeszélgetés alaphangját Szalai Annamária, az NMHH elnökének előadása adta meg. A magyar médiaalkotmány példátlan szabadságot biztosít az újságírók számára, mégis vannak nemkívánatos jelenségek a sajtóban – mondta. Kifejtette, a cenzúra fogalma nehezen értelmezhetővé vált a jelenlegi információbőségben. „Ma olyan sok tartalom áraszt el, hogy abból eleve válogatni kell. Ez cenzúra?” – tette fel a kérdést. Az öncenzúra kérdésköréből pedig az NMHH elnöke elsősorban a médiumok által, kereskedelmi okokból gyakorolt, úgymond önként vállalt korlátozásokat hozta fel példaként.

Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója kifejtette, hogy a hírügynökség esetében nem sok értelme lenne a cenzúrának. Ha az MTI nem írna meg valami fontosat, a saját hitelét rombolná, hiszen a hírek más csatornákon úgyis nyilvánosságra kerülnek. Hozzátette: „aki ebben a szakmában azt mondja, nincsen kapcsolata politikával, az hazudik.” A vezérigazgató azt tartotta fontosnak, hogy ez a kapcsolat rendezett legyen. Álláspontja szerint a közszolgálati médiának lojálisnak kell lennie a kormányhoz és tisztességesnek az ellenzékhez. Mindemellett „a közszolgálati média nem beszélhet százfelé, és nem beszélhet felelőtlenül.” Belénessy azt is elmondta, hogy az MTI a politikai témájú hírek esetében a francia modellt alkalmazza: a hírek harmadának a kormány, harmadának a kormánypártok, harmadának pedig az ellenzék álláspontját kell tükröznie.

Gazsó L. Ferenc a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese megemlítette, a korosztályához tartozó újságírók a pártállami korban még szembesültek a cenzorok jelenlétével. Szerinte a generációváltással az öncenzúra mértéke is enyhül a magyar sajtóban. „Amiként az idősebbeknek még összeszorul a gyomruk, ha átlépik az államhatárt, az ifjak már nevetnek a határátlépéskor” – jellemezte a mentalitásváltást.

Természetesen szó esett a határon túli témák anyaországi médiában való megjelenítéséről is. Szalai Annamária egy felmérés eredményeit említve sajnálatosnak tartotta, hogy a magyarországi médiafogyasztókat egyre kevésbé érdekli a külhoni magyarság ügye. Csinta , az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a külhoni magyarokkal foglalkozó tévéműsorok „gettósítását”, a határon túliak bemutatásával kapcsolatos sztereotípiákat kifogásolta. Belénessy úgy vélekedett, hogy a Kárpát-medence egységes szemléletének kellene jellemeznie a média teljes műsorfolyamát. Gazsó úgy vélte, a külhoni magyarokat bemutató önálló műsorokra is szükség van, de a határon túli témák más műsorokba való, magától értetődő integrálását is folytatni kell.

forrás: erdély.ma; MTI

Erdély, cenzúra, öncenzúra, közszolgálat, sajtószabadság, etika