A sajtóról Tusványoson

2012.07.30. 08:10

szerző: Apró István

Panelbeszélgetést tartottak múlt csütörtökön az idei 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban a romániai magyar sajtó helyzetéről és jövőjéről. Az előadók, Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője és Fall Sándor, a Krónika volt főszerkesztője többek között arra a kérdésre keresték a választ, mekkora hatással van a politikum a médiaorgánumokra, mennyire változtatott a nyomtatott sajtó helyzetén az online média elterjedése, és egyáltalán, mi a nyomtatott sajtó a teendője ahhoz, hogy túléljen a gyorsan változó körülmények között. 

Az előadók nem árultak zsákbamacskát: több alkalommal is megállapították, hogy a romániai magyar sajtó soha nem volt független, mindig politikai vagy gazdasági nyomás alatt állt.
A résztvevők úgy találták, hogy míg Magyarországon a nagyfokú polarizáltság jellemző a média terén, Erdélyben, Székelyföldön egy olyan jobb-közép beállítottságú olvasótábor alakult ki, amely viszonylag stabilnak mondható, ám amelynek az igényeit nem könnyű kielégíteni. A két főszerkesztő szerint nehéz megtalálni a megfelelő utat, amely nem tölti el előítéletekkel az olvasót. Recept erre nincs, kívánatos a függetlenség és a távolságtartás a politikai botrányoktól, ugyanakkor az is tény, hogy amennyiben egy lap nem foglalkozik az aktuális „cirkuszokkal”, akkor unalmassá válik és elveszíti olvasói érdeklődését.

Azt, azonban, hogy pontosan mi is érdekelné az olvasót, senki sem tudja, legfeljebb sejti. Erdélyben 20–23 éve nem volt komoly olvasó-feltérképezés – állították az előadók. Az olvasóról kialakult kép torz, elavult, így az újságírók saját elképzelésük, belátásuk szerint írják a cikkeket, anélkül, hogy pontosan tudnák, hogy mire kíváncsi az olvasó, mit várna el az illető sajtóorgánumtól. (Így, zárójelben, szerényen megjegyezzük, hogy alapesetben ez így is van rendjén. Az újságíró saját belátása elég kell legyen ahhoz, hogy felmérje saját olvasói és társadalmi közege igényeit, érdeklődését. A felmérések nyilván hasznosak lehetnek, és azok alapján lehetne is finomítani a gyakorlaton, azonban az újságíró aktív „benne élése” a közegben, amelyről/amelynek ír, semmivel sem pótolható.)

            A fenti gondok egy része talán abból is adódik, hogy az előadók szerint az erdélyi újságírógárda zömmel fiatal és tapasztalatlan kollégákból áll. Ez talán még nem is lenne baj, de megfigyelhető, hogy ezek a fiatalok meglepően gyorsan, 3–4 év alatt szakmailag kiégnek. Egyrészt tehát örvendetes lehet, hogy több online médiumnak (de napilapoknak is) 20–25 éves főszerkesztője van, ám szemmel láthatóan hiányzik az idősebb kollégák támogatása a szerkesztőségekből. Ha belegondolunk, ez azért nem csoda: minden fiatal teljes erőbedobással veti bele magát a munkába, a kitartást, a megfontolt mértékletességet azonban – jó esetben – a hosszabb ideje a pályán lévő kollégáktól tanulják.

            Természetesen nem maradhatott ki a témák közül a finanszírozás, az anyagi biztonság kérdésköre. Az előadók kifejtették, hogy Erdélyben egy-két napilap képes normális körülmények között fenntartani magát, a többi pedig „túlélő üzemmódban" vergődik. Az olvasói tábor természetesen nem képes annyi jövedelmet termelni egy lapnak, amely biztosítani tudja a fennmaradást. A különböző pályázati pénzek nem elegendők, az alapítványok is legfeljebb csak a periférikus költségeket fedezik. A biztos háttérnek pedig (mert néhány lap azért ilyennel is rendelkezik) mindig ára van, a függetlenség kisebb-nagyobb részét kell beáldozni érte.

            Az online média térnyerése értelemszerűen veszélyezteti a nyomtatott sajtó sok évtizedes stabil pozícióját. Az előadók szerint ez a folyamat megállíthatatlan és egyformán sújtja a jókat és rosszakat. Mégis, végső következtetésként, azt szögezték le, hogy az erdélyi magyar sajtónak egyedül a minőség lehet a mentsvára. Jól, érdekesen kell írni, minőségi lapot adni az olvasó kezébe.

Forrás: erdely.ma

Erdély, újságírás