Az interjúk jóváhagyásának labirintusában

2012.07.24. 08:04

​szerző: Paál Vince

Az interjúk jóváhagyására vonatkozó parttalan kívánságok elhárítására sok újság trükkhöz folyamodik annak érdekében, hogy az utólagos korrekciókra vonatkozó kéréseket megkerülhessék. Egyszer szerkesztőségi beszélgetés lesz az interjúból, máskor pedig a törölt részek a főszöveg mellett külön keretben jelennek meg. De feltehetjük a kérdést, hol a határ, amikor az eljárás már aggályokat vet fel.

Mindegyik újságíró beleborzong, amikor az interjúalany megkérdezi, „Elolvashatom még a megjelenés előtt?”. Ami elsőre egyszerű kérésnek látszik, gyakran hosszadalmas viták kezdete, amelyek végén a megjelent interjúk köszönő viszonyban sincsenek az eredeti beszélgetéssel. Főleg a nyomtatott sajtó újságírói, akik az elektronikus sajtó munkatársainál nagyobb szabadsággal rendelkeznek az egyes nyilatkozatok megformálásában, konfrontálódnak gyakrabban azzal a kérdéssel, hogy az interjú szövegét a megjelenés előtt engedélyeztessék az interjúalannyal.

Amíg csak arról van szó, hogy a beszélgetőpartner meg akar arról győződni, hogy az általa elmondottak nem elferdítve, vagy helytelenül kerültek-e lejegyzésre, addig ez ellen egyetlen újságírónak sem lehet ellenvetése. A baj akkor kezdődik, amikor az engedélyeztetési procedúrát arra próbálják meg felhasználni, hogy az interjú szövegét saját kívánság szerint átírják. Megesik, hogy ilyenkor kritikus kijelentéseket relativizálnak, egész bekezdéseket törölnek, vagy PR-szövegnek is minősíthető kiegészítéseket fűznek hozzá. Ennek következtében az érdekesnek ígérkező beszélgetésből már csak egy kilúgozott szöveg marad, amiben előre lehet tudni a kérdésre következő válaszokat, s a beszélgetés tényleges értéke teljesen elveszik. Sok újságíró arról panaszkodik, hogy az efféle kívánságok, mint a megjelenés előtti végleges jóváhagyás, illetve a korrekciókra vonatkozó igények az utóbbi években nagyon megszaporodtak. Gyakran nemcsak teljes interjúk megjelenés előtti bemutatását kérik, hanem azt rövidebb idézeteknél is elvárják a megszólalók.

A szerkesztőségek a megnövekedett kívánságokat különbözőképpen kezelik, már csak azért is, mert a jogi helyzet laikusok számára meglehetősen áttekinthetetlen.

De tulajdonképpen mire van kötelezve az újságíró, és mi az, ami csak szívességként várható el tőle? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Tobias Gostomzyk német médiajogász. A német jog szerint mindenkinek joga van eldönteni, hogy milyen információkat kíván a nyilvánossággal közölni, és hogy mit enged kijelentéseiből a médiában idézni. Amennyiben az interjú előtt megállapodnak abban, hogy a megjelenés előtt a szöveget az interjúalanynak jóváhagyás végett be kell mutatni, akkor a felek között szerződés jött létre, amelynek a feltételeit a felek egymás között szabadon alakíthatják. Ha azonban az interjúalany nem nyilvánította ki a megjelenés előtti jóváhagyásra vonatkozó igényét, akkor az újságíró ebben a tekintetben szabadon cselekedhet. A gyakorlatban azonban a jóváhagyásra vonatkozó utólagos kívánság figyelmen kívül hagyása sok kellemetlenséggel járhat, ezért a szerkesztőségek nagyon óvatosan járnak el az ilyen esetekben is.

Ha az érintett a megegyezés ellenére nem kapja meg jóváhagyásra a nyilatkozat szövegét, akkor a személyiségi jogai megsértésének esete áll fenn. Gostomzyk szerint az idézeteket ebben a tekintetben ugyanúgy kell kezelni, mint a komplett interjúkat. A gyakorlatban azonban csak a szó szerinti nyilatkozatok szövegét kell megjelenés előtt bemutatni.

A főszöveg melletti keretben való megjelenésre jó példa Ribéryvel, az FC Bayern francia világbajnok játékosával készült interjú. A játékos a vele készült interjúban többek között azt a kívánalmát fejezte ki, hogy a csapatot a következő szezonra jelentősen meg kell erősíteni. Az egyesület sajtóirodája azonban az általa jóváhagyott szövegből éppen ezt a részt törölte. A szerkesztőség ezt cenzúrának minősítette, és a klubbal való megegyezés hiányában úgy döntött, hogy az ominózus kijelentést az interjú mellett, attól elkülönítve jelenteti meg. A szakértő szerint azonban ez az út sem járható, mert ha a jóváhagyásra vonatkozó kívánság ilyen egyszerűen megkerülhető lenne, akkor annak nem is lenne értéke. Az eset egy másik kérdést is felvet: mekkora szerepet kaphatnak ilyen esetekben egyáltalán a sajtóirodák, hiszen az interjúalany helyett végeredményben más dönt. A kérdésre, hogy ez így jogilag rendben van-e, Gostomzyk egyértelműen igennel felelt.

Egy másik érdekes eset, amikor a 2010-es dél-afrikai foci VB-n Oliver Bierhoff, a német csapat menedzsere interjú adott a Die Zeit c. hetilapnak. A német labdarugó-szövetség azonban utólag nem járult hozzá az interjú megjelentetéséhez: túl sokat kellene rajta változtatni, arra azonban nincs idejük, szólt a sajtószóvivő indoklása. Ezek után a Die Zeit a kérdéseket a válaszok nélkül hozta le.

Németország, Die Zeit, újság