Egyre népszerűbbek a hírportálok a határon túl is

2012.07.20. 10:02

szerző: Apró István

A nyomtatott sajtó egyelőre még meghatározó a határon túli magyar közösségek körében, de mind többen tájékozódnak napi szinten az internetes hírportálok segítségével is – hangzott el többek között Szinevéren, a múlt heti, XX. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen.

Szinevér június elején öt napra ismét a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális élet központja lett, ugyanis ebben a festői környezetben került megrendezésre a XX. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem. A számos egyéb témájú rendezvény közül a médiával foglalkozó kerekasztal-beszélgetés tanulságaiból szemezgetünk.

A beszélgetés fő témája és címe a Határ menti médiaszolgáltatás volt, azonban a felszólalók valamennyien ennél tágabb értelemben érintették a határon túli magyarsággal foglalkozó, illetve a nekik szóló médiát. A főbb kritikák: a magyarországi közmédiában megjelenő, a határon túli magyarokról szóló műsorok sokszor egyfajta gettósítási szemléletet tükröznek, s erre az anyaországi átlagnéző egyáltalán nem vevő; a közszolgálati televíziós csatornák a külhoni magyarokról szóló legnézettebb műsorokat gyakran lehetetlen időpontokban sugározzák, amikor eleve nem számíthatnak szélesebb nézőközönségre; a határ-menti térségben a helyi idegen nyelvű kereskedelmi rádiók hangja elnyomja a Kossuth Rádióét – és így tovább.

Természetesen a vita folyamán hamar terítékre került a régi dilemma: az olvasók megtartása érdekében mennyire bulvárosodhatnak el a határon túli magyar médiumok anélkül, hogy a közösség értékrendjének, identitásának megőrzését célzó elkötelezettségük megkérdőjeleződhetne. Ez a kérdés egyébként egyszersmind generációs szemlélet és ellentét tárgya is, hiszen az újságírók idősebb generációja számára magától értetődő, hogy tevékenységükkel, minden leírt és a köz számára kimondott szóval a közösségük javát, megmaradását kell szolgálniuk. A fiatalabbak jelentős része számára ez már korántsem ennyire evidens, a kereskedelmi szemlélet inkább csak a szórakoztatást helyezi előtérbe, és az anyanyelv helyett a zenét tartja olyan kommunikációs eszköznek, amely adott esetben a kisebbségi és többségi közeg közötti határvonalat is sikerrel átjárhatóvá teszi. Más kérdés – mondhatnánk –, hogy a többségi nyelvet beszélő hallgatók identitását semmi sem fenyegeti és nyelvhasználatuk sem kérdőjeleződik meg, bármilyen nyelven is hallgatnak autózás közben egy zenés helyi vagy regionális rádióadót. A kisebbségben (és különösen szórványban) élők nyelvhasználata azonban mind jobban beszűkül, esetükben bizony nem mindegy, hogy hallgatnak/hallgathatnak-e igényes közbeszédet az anyanyelvükön, akár csak napi néhány percben is. A dilemma egyszerű módon nem feloldható sem egy kerekasztal beszélgetésen, sem a valós életben.

A határon túli régiókban, Kárpátalján pedig talán a többi régiónál is meghatározóbban még jórészt tartja erős pozícióját a nyomtatott sajtó mint fontos hírforrás. Tény azonban, hogy mind nagyobb szerepet játszanak a helyi internetes hírportálok is – nyilvánvalóan elsősorban a fiatalabbak körében, de a széles sávú internetelérés gyors növekedésével ez a generációs különbség is csökken. Az internetes hírforrás részben kiküszöböli a televíziók és rádiók „gettósítási” szindrómáit, hiszen a felhasználók maguk választják az adott regionális portált és témát a nekik megfelelő időpontban.

A médiavitában részt vett többek között Kulin Zoltán, a Kárpátaljai Megyei Állami RTV vezérigazgató-helyettese, Debreceni Mihály, a Kárpátexpressz (Duna TV) felelős szerkesztője, Auer János, az NMHH Médiatanács tagja, Kósa Árpád médiatanácsadó és Pogány Erzsébet, a Felvidék.ma hírportál alapító-igazgatója.

Felvidék, Kárpátalja, internet, rádió, sajtó, televízió