Egy megújult polgári hetilap Erdélyben

2012.06.18. 10:22

Szerző: Apró István

Sokadik megújulását éli a Kolozsváron szerkesztett Erdélyi Napló. A rendszerváltozáskor napilap, majd hetilap formájában megjelenő, önmagát polgári sajtóorgánumként definiáló lap nemrég új kiadóval, új főszerkesztővel és frissülő arculattal lépett olvasói elé.

A legtöbb erdélyi nyomtatott sajtótermék valamilyen előzménnyel bír a rendszerváltás előtti időkből, az Erdélyi Napló viszont kivétel: előélet nélkül, pusztán a nagy fordulatot követő szabadság-élményből (vagy ahogyan sokan látják: annak illúziójából), az akkor felszabaduló energiákból és az azokra az időkre oly jellemző sajtóéhségből született. Kivétel a tekintetben is, hogy ennek ellenére, kisebb-nagyobb válságokkal és kényszerszünetekkel bár, de mindmáig talpon tudott maradni.

Az Erdélyi Napló 1990-ben, Nagyváradon napilapként indult, terjesztési gondok miatt hamarosan megszüntették, majd 1991-től már hetilapként jelent meg. 2004-től Kolozsváron készült, egészen 2009 augusztusáig, amikor is megszűnt. Több mint egy éves kényszerszünet után indul újra a lap, változatlanul a korábbi főszerkesztő, Makkay József irányításával, ám új kiadóval, a Magyar Nemzet lapkiadó vállalattal a háta mögött.

A legújabb változást idén áprilisban jelentette be az új főszerkesztő, Csinta Samu, tartalmi és megjelenési változásokat ígérve, természetesen megőrizve a lap hitvallását, irányultságát, üzenetét.

„Eltökélt szándékunk új kategóriát teremteni a hazai magyar nyelvű hetilapos piacon. Az elsődleges információ nézetünkben ugyanis csak kiindulási pont olyan célállomások felé, ahol az olvasónak lehetősége nyílik összefüggéseiben, mögöttes tartalmaiban is megérteni a körülöttünk zajló folyamatokat, társadalmi-gazdasági-kulturális jelenségeket. A hetilapos megjelenés lehetővé teszi a szabadulást a hír fogságából, a vizsgálódási szög szélesebbre nyitását, alkalmat teremt arra, hogy időtlenné téve, történelmi környezetbe helyezve vizsgálhassuk világunkat. Úgy, hogy a „kilátást” kevésbé takarja el a mindennapok hírözöne, torzítsa a kényszerűen közeli szemléletmód. Napjainkat olyan társadalmi folyamatok zajlása közben éljük, amelyek csak úgy teljesedhetnek ki, ha minél többen megértik a lényegüket. Például azt, hogy nincs külön székelyföldi vagy partiumi magyar ügy, a megmaradás legfontosabb záloga az önrendelkezés kivívása. Vagy hogy közéletről, politikáról kizárólag erkölcsi vonatkozásban érdemes beszélni.” – írja főszerkesztői vezércikkében Csinta.

Ismerve a kisebbségi magyar sajtó általános viszonyait Erdélyben és a Kárpát-medencében, valamint a körülötte zajló diskurzusokat, megállapíthatjuk, hogy nincs könnyű helyzetben a hasonló, ambiciózus programot hirdető főszerkesztő. Bár a határon túli magyarság, az anyaországihoz viszonyítva talán jobban megőrizte kötődését az írott sajtóhoz, ez a kötelék (különösen a fiatalabb generációknál) ott is lazulóban van. Nem könnyű tehát olyan lapot készíteni, amit egyáltalán a kezébe vesz a reménybeli olvasó. Ha emellett még értéket is mentene/közvetítene, még inkább a lehetetlenre vállalkozik, hiszen a terepet már régen a bulvár uralja. A „szakmai” vita pedig immár arról folyik, vajon szabad-e egyáltalán értékközvetítésre, netán identitás-megőrzésre törekednie a kisebbségi magyar sajtónak (írottnak és elektronikusnak egyaránt), vagy maradjon csupán a tiszta szórakoztatásnál. Az idősebb újságírók persze kitartanak az elhivatottság mellett, és az általuk nevelt fiatalok is – egy ideig. A „korszerű” kereskedelmi média szószólóit persze már ennyi is bosszantja és mindent megtesznek az efféle „őskövületek” és tanítványaik lejáratására, kigúnyolására. Létüket és sikerüket mégsem ez veszélyezteti, a fennmaradás záloga a Magyar Napló és a többi értékorientált médium számára is az olvasók kitartása, az igény pozitív visszacsatolása, szerte a Kárpát-medencében, és persze az Anyaországban is.

Románia, Erdély, Erdélyi Napló, sajtó