A netről a Híradóba

2012.06.15. 09:21

Szerző: Paál Vince

Gondot jelent a televízióknak, ha fontos eseményekről nem állnak rendelkezésre képek. Az ARD-nél azonban nincs így: szerkesztők kutatnak a közösségi internetoldalakon a megfelelő tartalom után. Igaz, a klipek valódiságának ellenőrzése bonyolult feladat.

Egyre gyakrabban látnak a nézők az első német közszolgálati adón netről leszedett képanyagot. Az ARD külföldi tudósítói gyakran szorulnak rá amatőr felvételek igénybevételére, ha olyan területek eseményeiről van szó, ahova az újságíróknak is problémás az odajutás. Az internetes anyagok fellelése és ellenőrzése az ARD Content Center feladata. Mindennap két szerkesztő figyeli a közösségi oldalakat (YouTube, Twitter, Facebook és Google+ stb.) és az aktuális hírekhez illő anyagokat keresnek.

A Központ több mint egy éve működik, és a tapasztalatok igen pozitívak: sokkal több megfelelő anyagra bukkannak, mint amint azt korábban feltételezték. Havonta mintegy 20 videót használnak fel. A szerkesztőség időközben egyes országokban egész kis közösségeket hozott létre, amelyek a közösségi oldalakon keresztül rendszeresen anyagokkal látják el az ARD-t.

A megtalált vagy kapott anyagokat azonban ellenőrizni kell, ami nagyon időigényes feladat, akár órákig is eltarthat. A szerkesztők először megnézik az anyagot,ó és tényeket keresnek. Hol és mikor vették fel a videót? Mi látható egyáltalán a képeken? Más források is beszámolnak-e az eseményről? Ha igen, ezeket összehasonlítják stb. Ezt követi a forrás azonosítása. A szerkesztőség megvizsgálja, milyen információkkal rendelkezik az anyag közlőjéről. Tagja-e a közösségnek? Dolgozott-e már az ARD-nek? Milyen régi az internetes elérhetősége? Milyen anyagokat tett fel eddig a netre? Hány látogatója van az oldalnak? Ezek persze még nem bizonyítanak semmit. Alapelv, hogy a közlővel felvegyék a kapcsolatot. Ez nem mindig sikerül. Van, amikor az anyagot a netre felrakó nem akar a szerkesztőséggel kapcsolatba lépni, mert az veszélyes számára. A kapcsolatfelvétel már csak azért is fontos, mert a szerkesztőségnek szüksége van az anyag felhasználásának a jogára. Nem lehet egyszerűen leszedni videókat a YouTube-ról. A harmadik lépésben a szerkesztőség szakértőket von be az anyagok vizsgálatába: olyanokat, akik a helyszínen jól kiismerik magukat, odavalósiak, de lehetnek a szerkesztőség tudósítói is. Megkérdezik tőlük, hogy mit gondolnak az anyagról, hallottak-e más forrásból az eseményről. A szakértői hálózathoz olyanok is tartoznak, akik beszélik azt a nyelvet, ami a videón hallható. Gyakran azt is meg kell határozniuk, hogy a beszéd, az adott nyelv melyik dialektusához tartozik. A szakértők segítsége nélkülözhetetlen, mert minden nap más helyzetről, más városról, más országról van szó. Ennyi szakértő értelemszerűen nincs a szerkesztők között. A negyedik lépésben az anyag technikai ellenőrzése történik meg: használtak-e Photoshopot, manipulálták-e az anyagok stb. Így végül összegyűlik egy csomó adat, amely alapján eldönthető, hogy az anyagban foglaltak minden valószínűség szerint megfelelnek-e a valóságnak, vagy sem.

Teljes bizonyosság persze nem létezik. A nézőt felirattal vagy egyéb módon tájékoztatják, hogy internetes videót lát. Az ARD Content Center ez idáig még nem ült fel hamis videónak.

Ha a videó valódiságát vagy az információk hitelességét illető kétség túl nagy, akkor nem kerül adásba. A Content Center felállítása előtt a netről származó klipek felhasználása vitatható volt.

Németország, ARD, Content Center, televízió, internet, forrás, közösségi oldal