Gyerekek a hálóban

2012.06.14. 10:15

Szerző: Reményi Édua

Milliószám vannak most is 13 évesnél fiatalabbak a közösségi oldal regisztrált és aktív felhasználói között, a FB-ról felröppent hír, hogy lejjebb szállítja a regisztrációs korhatárt, mégis sokkolja a szülőket: szerintük nem helyes, hogy a Zuckerberg-birodalom a gyerekeket is megpróbálja magához láncolni.


Ha valakinek a fenti címről az Escape from Neverland című flash-játék jut eszébe, nem jár messze a pedofíliától, mármint éppen leginkább a pedofilektől féltik csemetéiket a FB korhatárkorlátjának leszállítása ellen ágáló szülők. Egy meglehetősen lapos elemzést olvashatunk egy a korábbi és jelenlegi munkakörei alapján szakembernek vélhető Daily Beast-munkatárstól, akinek soraiba több vegyült egy anyagtigris vehemenciájából, mint egy kompetens szülő és/vagy egy felkészült lobbista tudományából.

Mentségéül szolgálhat, hogy alig találunk nem indulatból nyilatkozót az ügyben, és szinte mindenki két fő veszélyforrást lát abban, hogy a 13 évesnél fiatalabb gyermekek eztán legálisan is csatlakozhatnak a FB felhasználótáborához: könnyebben válhatnak a gyermekek destruktív tartalmak és zaklatások, támadások áldozatává, illetve az FB a jogi és morális kérdéseket félretéve, pusztán anyagi megfontolások miatt oldja fel a korlátozást: az eddig „érinthetetlen” kisgyermekeket akarja hosszú távon elkötelezett fogyasztóivá tenni.

Az Egyesült Államokban törvény tiltja (Children’s Online Privacy Protection Act – COPPA) a 13 évesnél fiatalabbakra vonatkozó adatok gyűjtését szüleik beleegyezése nélkül, így a Facebook, ahogyan a Twitter, a YouTube, az Instagram is, a felhasználási feltételeiben rögzíti a korhatárt. Ez természetesen nem akadályozta meg azt a 7,5 millió gyermeket, közülük is 5 millió 10 évesnél fiatalabbat, hogy regisztráljon az oldalra egyszerűen a sajátjánál jóval korábbi születési dátum megadásával – derül ki egy 2011-es felmérésből. Az, hogy e jogsértő és veszélyes magatartást a 10 és 13 év közöttiek szüleinek átlagosan 70%-a támogatta (szüleik tudtával/segítségével hazudtak a regisztráló gyerekek), de közülük csak 53% volt tisztában azzal, hogy 13 év a jogi korhatár, jól jellemzi a szülői tényező gyenge pontját.

Sem joga, sem eszköze nincsen a FB-hoz hasonló oldalaknak ahhoz, hogy ellenőrizzék a regisztrálók valódi életkorát, de ha nyilvánvalóan 13 év alatti felhasználóra bukkan, a FB törli az illegális profilt (2011-ben napi 20 ezer regisztrációt semmisített meg a cég ez okból). A Wall Street Journalon keresztül kiszivárogtatott hírek alapján úgy legalizálnák a 13 éves kornál fiatalabbak profilját, hogy azt a szüleikéhez kötnék, akik azután dönthetnének afelől, hogy gyermekük milyen FB-alkalmazást használhatnak, illetve kivel ismerkedhetnek meg vagy válthatnak üzenetet. Az ötlet magától értetődő és a COPPA alapelveivel megegyező, a mögöttes szándékot most ne firtassuk. De vajon a digitális félanalfabéta szülők, akik eddig sem jöttek rá maguktól, vagy Gugli barátjuk segítségével, hogy létezik pl. a Minor Monitor e célra, és akik maguk is könnyűszerrel válhatnak a virtuális térben zaklatás, adatokkal visszaélés vagy közvetve bármilyen más bűncselekmény áldozatává, hajlandóak-e lépést tartani az eseményekkel és proaktívan védeni gyermekeiket?

A standard – és jócskán leegyszerűsítő – osztályozás szerint a késői X, korai Y generáció tagjai mint szülők kell itt helyt álljanak a késői Y generációt, korai Alfákat érő pro vagy kontra benyomásokkal kapcsolatban. A különféle web-oldalak kiskorúak FB-regisztrációjáról szóló cikkeihez fűzött megjegyzések nem hagynak kétséget afelől, hogy sok esetben a szülők maguk (is) csak makognak a közösségi oldalak nyelvén, nemhogy meg tudnák előzni az esetleges káros tartalmak megjelenését gyermekük profiljában, vagy netán jó előre fel tudnák gyermekeiket azokkal szemben vértezni. A szülők jelentős része, hiába hirdetnek meg felülről jövő tájékozató előadást, nem megy el a biztonságos internetezésről szóló rendezvényre. Helyette az iskolától várja a felvilágosítást ez ügyben, de ott – ha egyáltalán elég felkészültek a tanárok – nehéz úgy beszélni valamiről, hogy azt csak elméletben lehet tárgyalni, hiszen „de facto” a gyerekek nem találkozhat(ná)nak efféle problémákkal szülői segítség nélkül, de vele végképp nem. Az utógondozást még inkább megnehezíti, hogy egy mindannyiunk számára viszonylag új és folyamatos fejlődésű problémahalmazról van szó.

A szociálismédia-értés talán még fontosabb, mint a médiaértés általában, hiszen itt a nyilvános térbe személyes adatok kerülnek, mégpedig hosszú időre, aminek beláthatatlanok a következményei. Az átlagos kettős mérce alkalmazása visszás: ne várjunk ingyenességet és marketing-cölibátust egy cégtől, amelynek egyébként használjuk valamely drága, sok idő felemésztésével kifejlesztett alkalmazását, miközben részvényesként az elsők között állunk be a sorba perelni, mert túlárazottnak tartjuk az IPO-ját. Az a képmutató álláspont, miszerint mi kijátszhatjuk a szabályokat, hogy előnyhöz jussunk (a törvény [COPPA] nem ismerete nem ment fel), hogy pl. távol élő szüleink tarthassák a kapcsolatot ekként gyermekeinkkel, egyenesen nevetséges a mobiltelefon, az e-mail és a chat korában. Ha a megosztható, interaktív tartalmak jelentik a családi kötelékek fenntartásának zálogát (hiszen veszett a világ), a családi blog, vagy saját domain regisztrációja és honlap létrehozása könnyű, gyors és olcsó megoldást nyújt mindenki számára. Annál pedig amúgy sincs mérgezőbb a szülő–gyermek viszonyra, mint amikor az előbbiek despotikusan és tudatlanul uralkodnak pl. a FB-regisztráció felett, miközben a bekapcsoló gombot nem találják a pc-n, laptopon stb., fogalmuk nincs, mit csinál a gyermekük napszám a valós világban, a virtuálisban meg főként, és eszükbe sem jut, hogy számos gyerekeknek készített közösségi oldal van (FFKIDS, Okie Pokie, eschoolfriends stb.), bár azok olyan felnőttesen infantilisek szerkezetükben és/vagy grafikájukban, hogy az igényesebb 10 évesek is joggal kiáltanak egy rendes FB-profilért. Az ő szüleik tíz ujjal még gépelni sem tudnak, és a hüvelykjükkel is csak nehezen tanultak meg SMS-t írni. A mostani kölykök meg csak virtuálisan használják azt (és „hivatalosan” akkor is csak pozitíve, felfele) a közösségi oldalon, egyébként mindenre ott a mutatóujjuk. Behálózva lenni nem jó, vagy rossz: adottság és körülmény. A kérdés, hogy tudják-e használni, akarják-e, ki, mikor, mire és hogyan.

Amerikai Egyesült Államok, COPPA, Facebook, médiaértés, gyermekvédelem