Oknyomozás Mátyás királyként

2012.06.13. 14:41

Szerző: Mayer Annamária

Günter Wallraff, a legendás német oknyomozó újságíró, aki álruhában járja hazáját, legutóbb egy német csomagküldő szolgálatot leplezett le. Napi 14 órát is dolgoznak a munkások felháborítóan alacsony bérükért, derítette ki. Az ügy azonban a nézőket nem, csak az érintett céget botránkoztatta meg. Wallraffnak valószínűleg nincs félnivalója, sajátos módszere miatt ugyanis már sokszor állt bíróság előtt, de még sosem ítélték el.

Egy hónapig dolgozott a GLS német leányvállalatának munkatársaként a tényfeltárás egyik legősibb módszeréről elhíresült újságíró. Nemcsak újságcikket írt, hanem rejtett kamerával felvételeket is készített, amelyeket az RTL is nyilvánosságra hozott, így a nézők szembesülhettek a csomagküldő szolgálatok világával. Utánajárt, hogy az internetes vásárlási lehetőségek azért ennyire kedvező árúak, mert a munkatársakat ­– állítása szerint – rabszolgaként dolgoztatják, nem ritka a 14 órás munkanap sem. A műsorszámban hiányolta a szakszervezeteket, kifogásolta az embertelen körülményeket és a megalázóan alacsony béreket. A Süddeutsche Zeitung cikkírója azonban megállapította, hogy a tévénézőket ezúttal nem sokkolta Wallraff riportja, a német mindennapokban ugyanis sokan megtapasztalták már ezt a helyzetet: a nyolcórás munkaidő és a hatékony szakszervezet már a múlté. Az adás után megszólalt a GLS képviselője is, amely egyoldalúsággal vádolta az újságírót, és alaptalannak nevezte a bírálatokat.

A 69 éves újságíró öltözött már alkoholistának, hajléktalannak, dolgozott egy vegyi üzem és a Bild Zeitung munkatársaként is. Leghíresebb tényfeltáró kötete, a Legalul azt mutatta be, milyen megaláztatásokat kellett kiállnia, amíg török vendégmunkásként dolgozott németországi nagyvállalatoknál. Több pert is indítottak már ellene azt állítva, hogy módszerei sértik a magánszférához való jogot, illetve írásaiban üzleti titkokat fed fel, de a bíróság minden esetben törvényesnek ismerte el tevékenységét. Az Axel-Springer lapcsoportot azonban ő perelte be, amiért egy időben minden sajtótermékében következetesen Stasi-ügynöknek vagy „nem hivatalos Stasi-munkatársnak” nevezte. A hamburgi tartományi bíróság 2004-ben kimondta, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy Günter Wallraff valóban a keletnémet állampárti titkosszolgálatnak, a Stasinak dolgozott volna, így a kiadó nem élhet ezzel a megfogalmazással.

Ami az oknyomozó újságírást érintő német szabályozást illeti, általánosságban elmondható, hogy a sajtószabadság önmagában nem hatalmaz fel egy újságírót sem arra, hogy megszegje a polgári és büntető jogi szabályokat. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) álláspontja szerint azonban, mivel a sajtó feladata a nyilvánosság tájékoztatása közérdekű ügyekről, az információszerzés történhet a jogszabályok szűk körű megsértésével is. Ez a helyzet csak akkor állhat fenn, ha rendkívüli közérdekről van szó és az információ más, törvényes módon nem volt elérhető. Az említett kivétel alkalmazásához szükséges továbbá, hogy az így megszerzett adatok lehetővé tegyék a sajtótermékben vagy médiaszolgáltatásban nyilvánosságra hozott illegális cselekmények bemutatását vagy igazolását.

Németország, Günter Wallraff, Süddeutsche Zeitung, oknyomozó újságírás