Amit a madarak csiripelnek, avagy a Twitteren közölt információk hitelessége

2012.06.04. 14:38

Szerző: Mayer Annamária

Manapság az a fontos, hogy a hírversenyben első legyél, nem az, hogy igazat szólj – állítja Jerry Lanson amerikai újságíró, író, tanár, blogger, aki etikai kódexben szabályozná a tweetelési protokollt az ellenőrizetlen információk feltartóztatása érdekében.

Az Egyesült Államokban a Twitter a pletykaterjesztés leghatékonyabb és leggyorsabb eszköze, ugyanakkor áttörő szerepe volt az arab tavasz és a szíriai zavargások idején is. A közösségi oldal térhódítása akkor kelthet veszélyt, ha nagy tekintélyű sajtótermékek is forrásnak tekintik, mondja az amerikai író. A New York Times például meg is jegyezte, hogy nagy múltú és tiszteletre méltó médiatartalom-szolgáltatók, így a CBS News és a Washington Post is elkövette azt a hibát, hogy csatlakozott a Huffington Posthoz és közzétette azt a hamis Twitter-bejegyzést, amely szerint Dél-Karolina kormányzóját adócsalással vádolják. A New York Times szerint ez ráadásul nem az első és egyetlen alkalom volt, amikor egy megkérdőjelezhető Twitter-bejegyzés keltett zavart a 2012-es választások körül.

A neves floridai újságíró iskola, a Poynter Intézet is több hasonló esetről számol be. 2012 januárjában például a California Watch szerkesztője kitett egy posztot arról, hogy lehallgatták Santa Ana város tanácsosát, anélkül, hogy ellenőrizte volna a politikus személyazonosságát, és lehetőséget adott volna az érintettnek a hozzászólásra. A CNN februárban felfüggesztette Roland Martin munkaviszonyát, amiért homofób üzeneteket küldött a Super Bowl c. műsorszám ideje alatt. Számtalan ehhez hasonló eset történt, azonban amikor plágiumra kerül a sor, a magas szintű újságíró szervezetek azonnal előveszik a szabályzatukat és az abban megfogalmazott hangzatos előírásokra hivatkoznak, úgy mint „ne lopd el mások írásait” stb.

Ami a tweetelés szabályait illeti, az nem foglaltatik benne egyetlen etikai kódexben sem, még. A New York Times terjedelmes etikai kódexe összesen 139 pontot tartalmaz, és egy különálló fejezetet szentel a blogoknak, de a közösségi médiáról nem ejt szót. A 2012 februárjában a National Public Radio által kiadott etikai kézikönyv már nem hagyta figyelmen kívül a közösségi médiát, de csupán azt szögezi le, hogy az ott tevékenykedők is tekintsenek úgy magukra, mint riporterekre, és a rájuk vonatkozó szabályok szerint járjanak el. A Los Angeles Times kódexe újságíróitól csak azt várja el, hogy az igazat közöljék, ne azt, amit csak lehet.

Egy olyan korszakban, amikor a kutatások szerint amerikaiak millió hiszik azt, hogy elnökük egy Kenyában született muzulmán, nem lehet hagyni, hogy az információs zűrzavar az interneten és azon keresztül akár a hitelesebb sajtótermékekbe is behatoljon. Azért, hogy az újságírók ne közölhessenek információkat ellenőrzés nélkül, főleg, hogy a közösségi oldalakon terjesztett hírek, pletykák ne kerüljenek címlapokra, és rontsák tovább az újságíró szakma amúgy is ingatag hitelét, Jerry Lanson szerint szükséges a tweetelés etikai szabályait lefektetni. Az újságíró szervezeteknek meg kell fogalmazniuk, hogy a hírközlésben az ellenőrzés elengedhetetlen, és hogy fontosabb igazat mondani, mint elsőként szólni.

Az Egyesült Államokban történt az első kísérlet etikai irányelvek lefektetésére, ezért talán a világ többi országához képest ott nagyobb tekintélye van ennek az önszabályozó eszköznek. Általánosságban elmondható azonban, hogy az etikai kódexek betartatása nem könnyű. Egyrészt, mivel az újságírók önkéntes alávetettségére alapulnak, és az abban foglaltak megsértése nem szankcionálható igazán: ha szabályszegés esetén ki is zárják az adott újságírót a szövetségből, tovább tevékenykedhet újságíróként. Másrészt az újságírónak általában kevés hatalma van munkáltatójával szemben. Egy 2011-es felmérés alapján az újságírók mégis a harmadik leghatékonyabb eszköznek tartják világszerte, az etikai problémák kezelésére.

Amerikai Egyesült Államok, Twitter, etikai kódex, közösségi média, internet, sajtó, újságírás